Ho oponopono (ho-o-Pono-Pono) egy ősi Hawaii gyakorlat a megbékélés és a megbocsátás technikája. Hasonló megbocsátás gyakorlatot végeztek az egész Csendes-óceán déli részén lévő szigeteken, beleértve a Szamoa, Tahitin és Új-Zélandon. Hagyományosan ho oponoponot gyakorolják a gyógyító papok vagy Kahuna Lapa au a családtagok között az a személy, aki fizikailag beteg. A modern változatot tanította Morrnah Nalamaku Simeona .Morrnah gyógyító volt, és 1983-ban megkapta a nagy megtiszteltetéssel járó Hawaii élő kincse kitüntetést. Ő tanított Ho'oponopono a kis és nagy csoportok részére, valamint a kórházak, főiskolák és még az Egyesült Nemzetek személyzetének is.

Történelmileg Ho oponopono gyógyító rendszer szükséges egy közvetítő jelenléte is - Gyakran, több embernek kellett végeznie a gyakorlatot hogy a kivánt folyamat végbemenjen. Morrnah átalakitotta a Ho'oponopono technikát olyan módon, hogy a gyógyulás és az átalakulás folyamatában a továbbiakban nem szükséges más személy, A gyogyítónak sem kell konkrétan találkoznia a kezelendő személyekkel.

Dr. Ihaleakala Hew Len a Hawaii Állami Kórházban dolgozott négy éven át. Az osztály, ahol a közveszélyes őrülteket tartották, veszélyes hely volt:a pszichológusok havonta váltották egymást, az ápolók gyakran jelentettek beteget, vagy csak egyszerűen felmondtak. A dolgozók az osztályon kizárólag hátukkal a falhoz simulva közlekedtek, így kerülve el, hogy rájuk támadjanak a betegek. Az osztályon se dolgozni, sem élni nem volt kellemes.

Dr. Len egyetlen beteggel sem találkozott. Kapott egy szobát, ahol a kórlapjukat tanulmányozta. Amíg ezeket olvasta, saját magán dolgozott. Ahogy magát gyógyította, úgy lettek jobban a betegek is.
„Néhány hónap elteltével – mesélte Dr. Len – a korábban szigorúan lekötözött betegek szabadon sétálhattak; másoknak, akiket addig keményen gyógyszereztek, már nem kellett gyógyszert szedniük. Azok, akiknek esélyük sem volt arra, hogy valaha kiengedjenek a kórházból, gyógyultan hazamehettek. Sőt, mi több, a személyzet egyre jobban szeretett ott dolgozni."
„A hiányzások és a gyors személyzetváltások megszűntek. A végén többen dolgoztak az osztályon, mint amennyire szükségünk volt, mivel a betegek hazamehettek, plusz mindenki bejárt dolgozni. Mára az osztály bezárták."

„Mit csináltál magaddal, amitől ezek az emberek ennyire megváltoztak?"
„Egyszerűen meggyógyítottam magamban azt a részt, ami őket teremtette."

Nem értettem. Dr. Len elmagyarázta, hogy az életért vállalt teljes felelősség azt jelenti, hogy az életedben minden – csupán mert az életedben jelen van – a te felelősséged. Tulajdonképpen az egész világ a te teremtményed.

Ezt nehéz lesz megemészteni. Azért felelősnek lenni, amit mondok vagy teszek, egy dolog. Felelősnek lenni, amit valaki az életemben tesz vagy mond, egy teljesen másik. Nos, az igazság az: ha a teljes felelősséget vállalod az életedért - akkor minden, amit látsz, hallasz, ízlelsz, érintesz vagy egyéb módokon megtapasztalsz, is a te felelősséged, mivel az életedben megjelent.
Ez azt jelenti, hogy a terrorista cselekedetek, az elnök, a gazdaság vagy minden amit megtapasztalsz és nem szeretsz – a te dolgod, hogy meggyógyítsd. Végeredményben nem léteznek, csak projekcióként, amelyet a belsődből vetítesz ki.

A gond nem velük van, hanem veled, és ahhoz, hogy megváltozzanak, meg kell változtatnod önmagadat.
Tudom, ezt kemény dió lesz végiggondolni, nem is szólva arról, hogy elfogadd, vagy megéld. Mást okolni sokkal egyszerűbb, mint a felelősséget vállalni. Ahogy Dr. Len-nel beszélgettem, elkezdtem észrevenni, hogy a gyógyítás számára és a ho'oponopono technikában az önszeretetet jelenti.

Ha azt akarod, hogy az életed jobbra forduljon, fejlődjön, meg kell gyógyítanod az életed. Ha meg akarsz gyógyítani bárkit, akár egy mentálisan beteg bűnözőt, tedd azt azzal, hogy gyógyítod önmagad.
Megkérdeztem Dr. Len-t hogyan gyógyította meg önmagát. Mit tesz, pontosan, amikor a páciensei dossziéját nézi?

“Csak annyit teszek, hogy újra meg újra ismételgetem:
"Sajnálom!" és ‘Szeretlek’” mondta.
“Ennyi lenne?”
“Ennyi.”


Kiderült, hogy önmagad szeretete a legjobb módja, hogy tökéletesítsd önmagad, és ahogy önmagadat fejleszted, a világodat is tökéletesíted.
Had mutassam be egy egyszerű példán, hogy hogyan is működik ez: egy nap valaki küldött nekem egy e-mailt, ami szomorúvá tett. A múltban úgy kezeltem volna ezt, hogy dolgoztam volna az érzelmi fájó pontokon vagy próbáltam volna okokat keresni, miért is küldte az a személy azt a zavaró üzenetet. Eldöntöttem, hogy kipróbálom Dr. Len módszerét. Elkezdtem csendben mondogatni ‘Sajnálom’ és ‘Szeretlek’. Nem egy bizonyos embernek címeztem. Csak egyszerűen felidéztem a szeretet szellemét, hogy gyógyítsa bennem, amit a külső körülmény okozott. Egy órán belül kaptam egy e-mailt ugyanattól a személytől. Bocsánatot kért az előző üzenetéért. Ne feledd, hogy én nem tettem semmit sem azért, hogy bocsánatot kérjen. Még csak nem is válaszoltam neki. De azzal, hogy mondogattam ‘Szeretlek’, valahogyan meggyógyítottam önmagamban azt, amely őbenne jött létre.


„A ho’oponopono egy helyreaállitó folyamat a csoporton belüli harmónia megteremtésére, a csoportkonfliktus megoldására. A kapcsolatok gyógyítását szolgáló, egyensúlyt visszaállító spirituális technika. Lényegében a vita rendezése. A spirituális szemlélet és a természetfeletti hatalom kapcsolatának helyreállítása. Saját gondolataink tisztítása a körülöttünk levő emberekkel, helyzetekkel, a körülöttünk levő Világgal kapcsolatban. Belső családunk, a gyermek az anya és az apa együtt az isteni Teremtő erő. Ez a hármas egység alkotja identitásunkat. Az ember legfontosabb feladata, hogy megtalálja saját identitását az Univerzumban, de nem felfedezni kell, hanem meghatározni és kibontakoztatni. Újra és újra megteremteni életünket, saját magunkat. Minden amit mondasz, vagy teszel vágyadhoz, kapcsolódik. Ahhoz a dicsőséghez, amit meg akarsz tapasztalni. Vele van, vagy ellene, de soha nincs vége, mert mindig újabb és nagyobb felé törsz. Ebben a folyamatban elérhetővé válik az erő, a mágia, elérhetővé válik Isten.

A Ho’oponopono alapja: megbocsátani önmagunknak. Önmagunk teljes elfogadása és feltétel nélküli szeretete.

Célja: kapcsolatba lépni Istennel. Tudatosan átélni a teremtés folyamatát.

Ennek feltétele: a 100%-os felelősség vállalása, vagyis annak elismerése, hogy minden probléma a tudatalattiban elraktározódott emlékekben rejlik. A problémát a fájdalmas emlékek, személyek, kapcsolatok, helyek, dolgok jelentik. A probléma gyökere a belső családi harmónia hiánya, vagyis a kiegyensúlyozatlanság. Ami a problémát okozta nem a Te hibád, de a Te felelősséged, mert nincs olyan, hogy kívül, minden belül van, ami kivetítődik és tapasztalatoddá válik. Nézz befelé és nyilatkoztasd ki ezt a felelősséget azzal, hogy bocsánatot kérsz önmagadtól. Ebben a folyamatban megtisztul, semlegesítődik a negatív energia és ezzel együtt megtisztulnak a Világodban levő dolgok is, mert Világod a tudatalattid része. Minden hibát ki tudsz javítani, ami már megvan, és minden hibát el tudsz hárítani, mielőtt megtörténne.

Az értelem nem tudja megoldani ezeket a problémákat, mert azt az érzelem kezeli. Nem kell elemezni ezeket, mert az érzelmek tárháza – belső gyermekünk, Isten ajándéka, ami tisztít. Ő tudja mi történik Veled, tehát közvetlenül Istenhez kell fordulni és kérni, hogy korrigáljon, tisztítson. Belülről lásd magad! Engedd el az ego várakozásait és azt ami van, hagyd, hagy menjen és tedd lehetővé, hogy ez a szeretetteljes folyam elárasszon, idézd meg magadban a szeretetet! Egyszerűen, erőlködés nélkül, könnyedén.

Mindössze annyi a dolgod, hogy ismételd ezeket a mondatokat:

Szeretlek. Sajnálom. Kérlek bocsáss meg. Köszönöm.

A sorrend nem számít, csak ismételd, ismételd, ismételd, addig, amíg az energia tiszta nem lesz. Csak mondogasd magadnak, hiszen senki mással, csak saját magaddal van dolgod. A Te felelősséged!”

Igen, így már kicsit érthetőbb az én felelősségem… Felelős vagyok az érzéseimért, a gondolataimért…

A technika lényege, hogy az NLP-hez (mély belső átalakulás) hasonlóan felteszem magamnak a kérdéseket, – vagy megkérek valakit, hogy tegye fel nekem a kéréseket – hogy mit szerettem volna elérni én, és mit értem el helyette. Mit adtam, és mit kaptam? Mit szeretett volna kapni a másik fél? Ha megértem a másik felet, akkor már meg tudom neki bocsátani, hogy nem tudta azt adni, amit én szerettem volna, és meg tudom magamnak bocsátani, hogy nem azt adtam, amit a másik szeretett volna.

A kulcsszó tehát a megbocsátás.

Bocsáss meg magadnak, ha szeretnéd, hogy más is megbocsásson neked. Szinte napi gyakorlat, mert gyarló az ember, és gyenge, gyakran elvéti az irányt, vagyis vétkezik.

Ezért nagyon is élő még a Miatyánkban szereplő részlet: bocsásd meg a mi vétkeinket, ahogy mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek,vagy a (Mk 12,30-31) "SZERESD FELEBARÁTODAT, MINT ÖNMAGADAT!"

Egy egész könyvet kellene írni ahhoz, hogy ezt a gyakorlati technikát az azt megillető mélységgel át tudjam adni. Legyen elegendő annyi itt, hogy bármit is akarsz fejleszteni az életedben, csak egyetlen egy hely van, ahová tekintened kell: önmagadba. S amikor ezt teszed, tedd szeretettel.
Ez a vonzás tényező – hasonló hasonlót vonz -, s az ő Isten-énje olyan erős volt, hogy vonzotta az Isten-ént másokban.